Nem tudtam sokáig, hogy írjak-e a Unity-ről, miután a Canonical végeredményben feladta a fejlesztését. A Unity utoljára az Ubuntu 17.10-ben fog szerepelni, a 18.04-tól kezdve pedig a Gnome 3-at fogják alapértelmezett asztali környezetként használni. Alapjában véve nem sokat használtam a Unity-t, mivel nem sokat használtam az Ubuntu-t sem. Ami persze nem jelenti azt, hogy nincsen róla meg a véleményem…

A Unity fejlesztése szinte a Gnome 3 és a Gnome Shell fejlesztésével egy időben kezdődött. Mind a kettő el akart szakadni a hagyományos, paneles és menüvezérelt felületektől. Mindkettő el akart menni a mobilfelületek irányába, ami először érdekesnek hangzott, de egy idő után rájöttem, hogy egy főleg asztali operációs rendszer felületére ráerőltetni a mobilos kezelést, nos ez nem fog menni.

A KDE például ezt úgy oldotta meg, hogy a Plasma-t modulárissá tette, aminek hála képernyő mérettől függetlenül lehet ezeket a felületeket felépíteni.

A Unity nem egy rossz rendszer, viszont egy idő után kezdett látszani, hogy a párhuzamosan fejlesztett mobilrendszer egyszerűen elveszi az időt és erőforrást az asztali verzió fejlesztésétől, aminek az lett az eredménye, hogy az utóbbi 3 évben szerintem semmi látható változás nem volt az Ubuntu-ban, a programok frissítésén kívül.

Amit jól eltaláltak a fejlesztők, hogy a Unity effektjei még gyengébb gépeken is egész jól működtek, folyamatosan, akadásmentesen. Az szintén tetszett, hogy szinte minden funkcióhoz volt gyorsbillentyű, példáaul 0-9-ig számozva voltak a dock ikonjai és egyéb apróságok. Ha jól emlékszem a Super gomb nyomva tartásával még látni is lehetett azokat így nem kellett nekünk számolni.

Az érdekesség az volt a számomra, hogy mindig sok embertől olvastam neten, hogy az Ubuntu mennyire bugos, viszont nekem kevés gondom volt vele. A legnagyobb gondom vele, hogy a Canonical annyir az Ubuntu mobilos részére koncentrált, hogy az asztali disztró egy helyben toporgott miközben például a szintén GTK/Gnome-ra épülő Cinnamon szépen fejlődött, és nagy népszerűséget hozott a Mint-nek.

Még a Gnome 3 fejlesztése is sokkal jobban haladt, pedig az elején ők is csináltak nagyon nagy baklövéseket, amelyet mára egyetlen program – a Gnome Tweak- segítségével nagyon jól lehet orvosítani. A Gnome kiegészítők pedig igazán jót tettek az asztali környezetnek.

A közösség egyik része pánikolt, a másik nem. Így például van már Ubuntu témájú Gnome Shell téma, és a sokak által hiányolt global menüt is elkezdték fejleszteni külső programozók. Egyesek persze már olyat is kitaláltak, hogy az Ubuntu használja a KDE-t alapban, ami azért érdekes, mert már van Kubuntu, ami pont ezt teszi.

ubuntu-unity-gnome-tema
Gnome Shell – Unity stílusban

Ami még érdekes lehet a Unity szempontjából, hogy már 2 forkja is van, ami persze nyílt forrású dolognál elkerülhetetlen. De még az is előfordulhat, hogy a jövőben majd a Unity visszakerül, mint az egyik, közösség által fejlesztett remix verzió.

A Canonical mindenesetre jól csinálta a váltást, hiszen a 18.04 (az első Gnome-os verzió), LTS kiadás lesz.

Reklámok